Kilencvendötödik születésnapját ünnepelte a paksi Kovács Sándorné, akit Leber Ferenc, Paks alpolgármestere köszöntött fel a neves napon. Maris néni tősgyökeres paksi családban látta meg a napvilágot 1928. június 16-án. Hárman voltak testvérek, bátyjai már nem élnek. A Hattyú utcában töltötte a gyermekkorát, ahol a 6-os út építése előtt a Duna még többször „beköszönt” a kertekbe áradásokkor. A Templom téri zárda leányiskolában tanult. Évtizedeket dolgozott a Schmalcz-féle tutyigyárban. 1949-ben házasodtak össze Kovács Sándorral, aki újvárosi fuvaros volt, dolgozott ő is a tutyigyárban, majd a konzervgyárban. Négy gyermekük született, két fiú és két lány. 93 éves koráig otthon lakott, unokái támogatásával ellátta magát, de idővel a járás már nehezebben ment, így tavaly óta a Paksi Életfa Idősek Otthona lakója. A hosszú élet titka szerinte a mozgalmasság dolgos hétköznapokkal, tevékenységekkel, és, hogy az ember ne hagyja el magát.