🔊 Vasárnapi Sakk magazinunk tartalmából:

Botlatókövet avattak Dunaföldváron a Kossuth Lajos utcán. Auschwitz-ba elhurcolt dunaföldváriak – Krausz Manóné és Krauser Béláné – emlékére helyeztek el két botlatókövet a település főutcáján. Kiss Éva pedagógus kezdeményezte a botlatókő elhelyezését a városba, aki teljes egészében ismerte a dunaföldvári zsidóság történetét, tudta, hogy 335 embert hurcoltak el 1944-ben. Dunaföldvár Város Önkormányzata is támogatta a kezdeményezést. A város már 2014-ben is segítséget nyújtott a zsidó temető felújításakor, mondta el rádiónknak Süveges Árpádné alpolgármester, akivel Pálfi Katalin beszélgetett.

Süveges Árpádné

 

A botlatókő német szóból ered, ami arra is utal, amikor elakadunk egy gondolatnál, és nem tudunk továbblépni. 1939 és 1945 között emberek milliói tűntek el Európa városaiból, falvaiból. A botlatókövek célja, hogy az ő hiányukat “felfedjék”. Az emlékköveket ugyanis az áldozat utolsó – még szabad akaratából választott – lakhelyének bejárata előtt a járdába illesztik. A botlatókövek koncepcióját Günter Demnig találta ki, aki úgy tartja, hogy egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik. A kölni művész kis betonkockára applikált réztáblába kezdte el vésni az elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszínét és időpontját még a kilencvenes években. Azóta már behálózva a kontinenst számos országban találunk ilyen emlékköveket. Magyarországon az első ilyen botlatókövet 2007-ben avatták, azóta azonban már számtalan embernek állítottak ilyen módon emléket.