Gerjent láttuk vendégül Adásban

Műsorvezető:
Az elmúlt hetek nagy híre volt, hogy kiválasztották a kivitelezőt és a Paks-Kalocsa Duna-híd
és a Paks-Gerjen út is megépül. Tovább megyek, ráadásul az út két éven belül átadásra kerül.
Hogyan fogadtad ezt a hírt településvezetőként?
Romhányi Károly: Természetesen nagy örömmel fogadtam ezt a hírt. Azt gondolom, hogy
nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt időszakban azért, hogy ez az út megépüljön. Most nyilván
nem arra gondolok, hogy minden januárban megcsobbanunk és futunk az útnak a
nyomvonalán, mert hát nyilván ez csak egy jó promóció ahhoz, hogy mi mennyire szeretnénk
ezt az utat, és mennyire várjuk ezt az utat. De mondhatom azt, hogy a polgármesteri
munkám kezdetén gyakorlatilag ezt az utat tekintettem Alfájának, meg Omegájának a
település fejlesztéseihez. Azt gondolom, hogy az idő talán ezt igazolja is szépen lassan. Itt
mondhatom azt, hogy köszönettel tartozom Süli János miniszter úrnak, akkor még, mint
polgármesternek, Paks polgármesterének, hiszen ő is meglátta a potenciát a
településünkben, illetve a két településnek az együttműködési lehetőségét ebben az útban
látta meg ő is, és azt gondolom, hogy most, hogy eljutottunk idáig, hogy a kivitelezőt
kiválasztották, innen kezdődik számunkra a munka java, illetve a településfejlesztésnek a
sava-borsa, ha fogalmazhatok így.

Műsorvezető:
Az elmúlt években is rendszeresen kaptuk a híreket Gerjenből, hiszen megújult a Közösségi
Ház, elkészült az Egészségház, aminek köszönhetően egy helyre került az orvosi ellátás, a
védőnői szolgálat és sportfejlesztéseitek is voltak. Természetesen az iskola a mai kornak
megfelelő külsőt kaphatott, de mi történt nálatok október óta, az új ciklus kezdete óta, mivel
foglalatoskodtatok?
Romhányi Károly: Mondhatom azt, hogy nem unatkoztunk az elmúlt időszakban sem, csak
úgy, mint az elmúlt öt évben. Valóban, ahogy fel is soroltad, dióhéjban mondhatom, hogy
nagyon sok fejlesztésen vagyunk már túl. Ezek nagyon fontos fejlesztések voltak abból a
szempontból, hogy megalapozzuk az elkövetkezendő 5-10 évet előre, de az októberi
választás óta mondhatom azt, hogy a korábbi projekteket, amiket elkezdtünk, azokat
próbáltuk befejezni. Itt emelném ki, most már huzamosabb ideje, az óvodánk, bölcsődénk
egy picit így időben megcsúsztunk, de azt gondolom, hogy talán a nyári időszakban most neki
fogunk tudni állni a kivitelezésnek. Az elmúlt időszakban tudtuk átadni az új játszóterünket,
ami azt gondolom, hogy a mai modern kor követelményeinek tökéletesen megfelel.
Köszönhetően a Jövőnk Energiája a Térségfejlesztési Alapítványnak, illetve a tájházunk
felújítása kezdődött meg szintén az alapítványnak köszönhetően. Az első ütemet azt
gyakorlatilag befejeztük. Új kamerarendszert tudtunk átadni a településen, ami egy nagyon
fontos beruházás volt. A rendezési tervünknek kezdtük meg a felülvizsgálatát, ami nagyon

fontos a település fejlesztése szempontjából, és büszkén mondhatom, hogy a tavaly év
végén kezdtük el a Paksi Ipari Park Kft.-től kapott támogatásnak köszönhetően két nagy
projektet. Az egyik az a gerjeni lakópark kiépítéséhez szükséges infrastrukturális beruházás.
A másik tervdokumentáció elkészítése a gerjeni víz- és szennyvízhálózat kiépítésére
vonatkozóan.

Műsorvezető:
A köztudatban egyre inkább foglalkoznak Gerjennel, és egyre többen beszélnek arról, hogy jé,
itt van, tőlünk nem messze, Gerjen. Szerinted minek köszönhető ez, hogy most már egyre
többet beszélnek arról, hogy hát ti is a szomszédaink közé tartoztok?
Romhányi Károly: Hát nagyon szépen köszönöm ezt a felvezetést, mert nyilván önmagában
ez is egy megtisztelő, ha ránk már így tekintenek, mondhatom, hogy Pakson, illetve a
közvetlen környezetünkben. Nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt öt évben, most már lassan
azt mondhatom, hogy öt és fél évben (ebből a ciklusból gyakorlatilag most már fél év
elment). Ez a folyamatos munka igazából azzal telt el, hogy alapvetően a kommunikációnkkal
kapcsolatban megpróbáltunk egy egységes struktúrát, egy egységes rendszert kialakítani, és
azt gondolom, hogy ennek köszönhetően az információk, illetve az általunk közölni kívánt
dolgok viszonylag egyszerűen és mindenki számára gyorsan elérhetően, és világosan
átmennek. A céljainkat nagyon könnyen és nagyon gyorsan meg lehet ismerni, és azt
gondolom, hogy nagyon könnyen is lehet velük azonosulni, hiszen próbálunk hiteles
tájékoztatást nyújtani minden esetben. A koncepciónk az gyakorlatilag abban merült ki az
elmúlt időszakban kifejezetten, hogy megpróbáltunk olyan intézkedéseket a településre
hozni, ami kifejezetten családokat céloz meg. Családbarát intézkedéseink voltak. Itt a
fejlesztések során már átbeszéltük, hogy körülbelül milyen beruházásaink voltak, ami
kifejezetten családokat céloz meg, de próbálunk minden korosztályra gondolni, és én azt
gondolom, hogy Gerjen egy nagyon jó táptalaja annak, hogy egy olyan településképet
mutasson, ami elfogadó, befogadó, illetve azt gondolom, hogy szeretettel teljes, hiszen a mai
napig nálunk még mindenki köszön mindenkinek, mindenki ismer mindenkit, és azt
gondolom, hogy ez egy kulcsa lehet a későbbiekben annak, hogy akik a településre érkeznek,
bele tudjanak kóstolni ebbe a szeretetteljes légkörbe.

Műsorvezető:
Említetted, meg beszéltünk is róla, hogy a település viszonylag kicsi. Pontosan hány fő van
körülbelül Gerjenben, hányan laknak és mik a tervek, mi az, aminek örülnél, ha a
közeljövőben elérnétek?
Romhányi Károly: A településünkön 1250 fő lakik. Hozzávetőlegesen az elmúlt időszakban
ezen a lélekszámon kezdtünk el mozogni. Nagyjából ebbe az intervallumba mozogtunk. Én
azt gondolom, hogy ez a lakosságszem, ez pontosan az a minimum, amikor még a
szolgáltatásokat helyben tudjuk tartani. Tehát ez az időszak, a paksi bővítés az, ami nekünk
lehetőséget nyújt arra, hogy a településünkön a szolgáltatásokat nem, hogy megtartsuk,

hanem még fejlesszük, illetve hozzunk új szolgáltatásokat. Gondolok itt például az általános
iskolának a nyolc osztályának a megtartására, ami azt gondolom, egy ilyen kistelepülés
esetében kulcskérdés, főleg úgy, hogyha családokban gondolkodunk a későbbiekben.
Úgyhogy erre nagyon büszke vagyok, hogy ezt meg is tudtuk tartani. A pünkösdi egyháznak
köszönhetően reményeink szerint szeptemberben velük kezdjük meg a fenntartást, és én
nagyon bízom benne, hogy egy kifejezetten nem üzemeltető, hanem egy fejlődésre nyitott
fenntartói magatartás valósul meg, és egy fejlődési pályára tud állni az iskolánk. Ez egy
nagyon-nagyon fontos dolog lenne. Én azt gondolom polgármesterként, hogy nekünk a
legfontosabb szerepünk abban van, hogy a településünknek, ha élhetek egy gasztronómiai
hasonlattal, akkor talán mi adjuk meg a sava-borsát, illetve a fűszereit ennek az ételnek, a
településeknek, hiszen a települések alapvetően mondhatom azt, hogy polgármesterek
nélkül is elműködnek, funkcionálnak, csak mi adjuk meg azt a különbséget település és
település között, amiből a lakosok kapnak egy visszacsatolást, hogy az az adott település
fejlődik, nem fejlődik, milyen irányba megy el. Nyilván nekünk most a paksi bővítés kapcsán
számtalan olyan lehetőségünk van, amitől mi igazán tudunk fűszerezni ebben az ételben, és
a lakosok nagyon bízom benne, hogy egész ízletes ételeket tudnak megkóstolni, hogy tényleg
ezt a hasonlatot végig vigyem. De én bízom tényleg abban, hogy Gerjent általam sikerül
olyan fejlődési pályára állítani, ami a lakosoknak a megelégedését fogja kiváltani, illetve az
újonnan beköltözők pedig olyan potenciált látnak meg a településben, amitől tényleg egy jó
közösséget tudunk alkotni, és mindenki belekóstolt abba, hogy milyen gerjeninek lenni.

Műsorvezető:
Egy kistelepülés életében mit lehet elképzelni, mi a hatékony kommunikáció, egyáltalán ez
mit is takar, pontosan nálatok?
Romhányi Károly: Ez egy nagyon jó kérdés abból a szempontból, hogy ugye a
kommunikációt két irányba kezdtük el felgöngyölíteni, illetve az igényeket megpróbáltuk
megvizsgálni, és tényleg azt mondhatom, hogy két oldalon találtuk meg ennek a kulcsát. Az
egyik az, hogy a lakosságot helyben hogyan tudjuk tájékoztatni, hogyan tudjuk elérni
viszonylag gyorsan, könnyedén, közérthetően a lakosokat, a másik pedig, hogyan tudunk
kifelé kommunikálni a településről, és hogyan tudjuk megmutatni, hogy valójában mi kik
vagyunk, mik vagyunk, mit szeretnénk, milyen vágyaink, milyen céljaink vannak, és aki
Gerjenbe szeretne jönni, az milyen dolgokkal találkozhat nálunk a településen. Úgyhogy ezt
így kettéválasztottuk az elmúlt időben. A helyi kommunikációt is megváltoztattuk némileg. Itt
önkritikusan be kell valljam, az előző ciklusnak a végén egy picit döcögött, sőt mondhatom
azt, hogy a kommunikáció erősen beszűkült, úgyhogy az új ciklusra mindenképpen célként
tűztem ki, hogy a helyben történő kommunikáció az megfelelő legyen. Ennek érdekében a
helyi újságunkat, gyakorlatilag mondhatom, hogy teljes ráncfelvarráson esett át, és új
tartalommal, új külsővel próbáltuk megtölteni. Én azt gondolom, hogy egy nagyon szép
újságunk lett, és egy nagyon szép kimenetele lehet a tájékoztatásnak, és ez egy hatékony
tájékoztatás, illetve megtartottuk azt a fajta tájékoztatást, hogy viszonylag gyorsan,
szórólapok útján el tudjuk érni a lakosokat. Itt kifejezetten az idősebb generációt próbáltuk
megcélozni, akik adott esetben az elektronikus felületeket nem annyira használják, hogy

őket is azonnal szinte a felmerülő problémákról, kérdésekről tájékoztatni tudjuk. Ezzel
párhuzamosan kialakítottunk egy Facebook oldalt, ezt már korábban elkezdtük a települési
Facebook oldalt, de itt is egyfajta szemléletet próbáltunk váltani, és strukturáltuk a híreket,
amit az új honlappal teljes mértékben össze tudtunk kötni, tehát ami megjelenik a
Facebookon, az most a gerjeni honlapon is megjelenik. A honlapot is teljes mértékben
felújítottuk, megújítottuk. Itt azért büszkén hadd mondjam, hogy kialakítottunk egy olyan új
rendszert, ami a kommunikációval mégiscsak egy nagyon picit érintőlegesen kapcsolatos,
hogy a településen a különböző helyiségeink, illetve a sportpályáink bérlését online felületen
keresztül bárki elérheti, nagyon könnyen foglalhat időpontot például a műfüves
labdarúgópályánkra. Nem kell felhívni senkit, ha Pakson bárkit érdekel, vagy a
környezetünkben, hogy a gerjeni műfüves pályán milyen időpontok vannak, mikor érhető el
a pálya, akkor online felületen akár telefonon nagyon gyorsan be tudja foglalni
vendégházunkat, művelődési házunkat és egyéb szolgáltatásokat el lehet érni. Úgyhogy erre
én nagyon büszke voltam, hogy kistelepülésként nagyon gyorsan el tudtunk menni ebbe az
irányba. Tényleg azt gondolom, hogy kifejezetten örültem ennek a fejlesztésnek. És akkor az
egyéb kommunikációs csatornákban pedig úgy gondoltam, hogy nagyon fontos lenne az,
hogy ha én magam is indítanék egy olyan Facebook oldalt, ahol az emberekkel meg tudom
osztani a mindennapjaimat, a felmerülő problémákat, gondokat hogyan oldom meg. Például
miért vagyok keveset a településen, és hogyan próbálok pénzt hozni a településre különböző
pályázatok és projektek formájában, és nyilván próbáltam ezeket összeszedni, és a lehető
leginkább megpörgetni ilyen szempontból is a kommunikációt, úgyhogy így gyakorlatilag
mindenkit elérünk elektronikus, illetve a nyomtatott média felületein. És amire nagyon
büszke vagyok, az elmúlt időszakban, elkészítettünk egy kisfilmet a településről. Nekem ez
nagyon fontos volt, hogy egy nagyon rövid, egy percnél rövidebb filmbe be tudjuk mutatni a
településünket. Így bárki, aki érdeklődik utánunk, az viszonylag röviden és gyorsan kaphat
tájékoztatást arról, hogy hogy is néz ki a településünk, és egy pici érzelmet is megpróbáltunk
belecsempészni ebbe a kisfilmbe. Én azt gondolom, hogy ez is segíti azt, hogyha valaki
Gerjenbe szeretne kiköltözni, akkor nagyon gyorsan meg tudja nézni, és akkor el tudja
dönteni, hogy ez a település tetszetős, kevésbé tetszetős, illetve annak a kisfilmnek a másik
funkciója az volt, ami sajnos itt a vírus időszakban problémába ütközött, hogy amikor külföldi
útjaink voltak az elmúlt időszakban, akkor volt egy imázsfilmük, ami korábban elkészült, ami
közel három és fél perces időtartam volt, azt viszonylag nehezebb volt levetíteni. Ezt, hogyha
kimegyünk bemutatkozni, akkor ezt az egy perces videót egészen biztos, hogy mindenki
végig fogja nézni, és én azt mondom, hogy mindenkinek a megelégedésére és érdeklődésére
Gerjent be tudjuk mutatni.

Műsorvezető:
Beszéltél a kommunikációról és úgy veszem ki a szavaidból, hogy egyben arculatot is
építetek, és ennek a videónak a végén, ha jól láttam, akkor tulajdonképpen a logótok
található, ami eddig nem volt korábban.
Romhányi Károly: Igen, készítettünk egy új logót, ami számomra nagyon fontos volt, hogy ne
csak a címerünkkel legyünk azonosíthatóak, és próbáltunk itt is ebben a logóban egy olyan

szlogent kitalálni az Otthonod jövője Gerjen, amivel viszonylag röviden lehet pontosan érteni
mindenkinek, hogy mi mit szeretnénk Gerjenben. Tehát egy olyan stabil lehetőséget
biztosítunk családok számára, ahol a jövőjét bárki meg tudja találni ebbe a kistelepülésben. A
logóba szándékosan a tájházunknak a sziluettjét helyeztük el, ami szimbolizálja a múltunkat,
illetve a múltunknak a tiszteletét, ismeretét, amit szeretnénk átadni, és nyilván ezt egy
jövőképpel együtt kombinálva azt gondolom, hogy nagyon sokszor mondják el azt, hogy aki
ismeri a múltját, annak van jövője is, és ezt nyilván mindenféle nexusba el lehet helyezni, de
azt gondolom, hogy ez valóban visszaadja egyébként alapvetően ez a logó, illetve a szlogen,
illetve nyilván a Dunának a sziluettjét, egy hullámot próbáltunk elhelyezni a logóban, ami
szintén megmutatja, hogy mi egy Duna-parti település vagyunk, és ennek kapcsán nyilván a
színvilágnak, illetve a szlogennek, illetve a logónak kapcsán egy arculatot alakítottunk ki, ami
végig kíséri mondhatom az újságtól a honlapig, tehát egy egységes képpel tudnak minket
azonosítani innentől kezdve. Úgyhogy én erre nagyon büszke vagyok, mert ahhoz képest,
hogy mi kis településen vagyunk, ez azt gondolom, hogy ez egy óriási lépés volt.

Műsorvezető:
Ilyen nagy lendülettel beszélsz róla, akkor gondolom vannak vele tervek. Esetleg akkor ezt
nemsokára kézzel foghatóan majd megfoghatják a településen élők?
Romhányi Károly: Igen, terveink szerint szeretném azt, hogy a településen élők is
hozzájuthassanak ehhez a logóhoz, nyilván ehhez valamilyen tárgyat kell párosítani, amivel
át tudjuk adni a településen élőknek. Terveink szerint szerepel, szeretnénk különböző
ruházati termékekre ezt a logót, illetve a szlogent elhelyezni. Ezt a településen élőknek,
illetve bárkinek, aki szimpatizál velünk, elérhetővé tenni, hiszen nekünk is nagyon fontos,
hogy vigyék a hírünket, remélhetőleg a jó hírünket a nagyvilágba, és minden gerjeni, aki
hozzájut a gerjeni termékhez, bennük nyilván egyfajta lokálpatriotizmust tudunk erősíteni,
ami azt gondolom, hogy talán polgármesterként is – visszacsatolva az előző kérdésre, hogy
milyen feladataink vannak – az egyik kiemelt feladatunk lesz a közeljövőben. A térségbe
érkezők, ugye hallani többféle számot 12-14 ezer ember, az nyilván egy új arculatot is
kialakíthatna, hogyha azt mondanám, hogy a településen élők nem tudják saját magukat
azonosítani, nem tudják magukat térben és időben elhelyezni, és tényleg saját magukénak
érezni ezt a települést. Mi 1250-en lakunk Gerjenben. Tényleg kifejezetten fontosnak tartom
azt, hogy az emberek szeressenek itt élni és tudják azt, hogy mit jelent gerjeninek lenni,
hiszen hogyha a településünkre érkezik a lakóparki fejlesztésnek köszönhetően 3-4-500,
adott esetben ezer ember, akkor szeretném, hogy a beköltözők vallhassák magukat
gerjeninek, annak, amilyen ez a település jelenleg, és ahhoz viszont a jelenlegi településen
élők között kell a lokálpatriotizmust erősíteni, amiben nagy segítségünkre lehet ez az arculat
kialakítás, a különböző ruházati termékeken, hogy büszkén tudjuk viselni, hogy mi gerjeniek
vagyunk alapvetően, és ez fog tudni adni egy egységes képet, én azt gondolom, a
későbbiekre nézve. Az újonnan beköltözők pedig azért jöjjenek oda, mert szeretnének ennek
a közösségnek a tagjai lenni, szeretnék ők is magukat gerjeninek vallani, és tényleg ezt
büszkén és jó érzéssel tudja az ember elmondani, hogyha felszaladok a buszra és elmondom,
hogy gerjenbe szeretnék menni, akkor ne pironkodva kelljen azt mondani, hogy Gerjenbe

megyek. Vagy valahova elmegyek, és megkérdezik, hogy pontos-e, vagy elipszilonos j-vel
írják-e, hogy ne kelljen idáig eljutnunk. Én azt mondhatom büszkén, hogy talán ezen már túl
vagyunk, ezen a fázison, hogy pontos jé, vagy elipszilonos, de mégiscsak szeretnénk ezen
még többet javítani, és ez az egységes arculat, ez tökéletesen segítségünkre lehet.

Műsorvezető:
Remélem, nem haragszol meg, de én korábban mindig azt hittem, hogy egy kistelepülésen a
polgármesternek nincs olyan sok dolga, nyugodtan elücsörög a hivatalában és a feladatokat
elég jól el tudja osztani a hét során. Te, hogy látod a felelősséget ezzel kapcsolatban? Mik a
célkitűzéseid egy ekkora településen?
Romhányi Károly: Szintén egy nagyon jó kérdés, és nagyon szépen köszönöm. Ezt nagyon
ritkán szokták megkérdezni tőlem, hogy én mit gondolok, vagy mit gondolok egy ilyen kis
településnek a vezetéséről, milyen polgármestere lenni mondjuk egy ilyen kis településnek.
Ahogy mondtad is az ember, nagyon sokszor mondja, de szeretnék csak annyit csinálni, hogy
felrakom a lábamat az asztal sarkára, és egy egész napot mondjuk eltöltenék ott nagyon
szívesen. Mondhatom azt, hogy nagyon örülök neki, hogy ez nincsen így, és én amikor a
polgármesteri munkámat elkezdtem alapvetően, előtte azért gondolkodtam a választás
időszakában, hogy vajon mire kell felkészülni, és miről is fog szólni ez a következő időszak. A
választás után mondjuk egy évvel azt mondtam, hogy hát én 80 százalékig szinte biztos
vagyok benne, hogy tudtam előtte, hogy mit vállalok. A mostani gondolkodásmódomban azt
mondom, hogy szerintem 30 százalékában sem sejtettem, hogy ez milyen sokrétű feladatot
takar, és milyen érzés 1200 embernek az érdekeit, életét képviselni, megoldani, segíteni.
Úgyhogy óriási felelősség, én azt gondolom. Minden nap úgy kelek fel, hogy valami újat
próbáljak hozni, ami az emberek életét jó értelemben és jó irányba befolyásolhatja, hiszen
ahogy említettem is, tényleg mi, mint polgármesterek a fűszert adjuk ehhez az ételhez. És én
azt gondolom, hogy Gerjenbe is hoztam egyfajta új szemléletet, amibe megmutattuk az
embereknek, hogy igenis van egy jövőképe egy településnek, nem kell feltétlenül
beletörődni abba, hogy mi 1250-en vagyunk ezen a kis településen zsáktelepülésként, és
semmilyen lehetőség nincs, hogy fogadjuk el, hogy az iskola be fog zárni pár éven belül
fogadjuk el, hogy a boltok bezárnak, pár ember számára, hogy a kocsmák is bezárnak, az is
egy nagyon fontos kérdés, és hogy törődjünk bele abba, hogy igen, hát mi egy elöregedő
település vagyunk, és zsáktelepülésként tényleg reménytelen a helyzetünk. Én azt gondolom,
hogy amikor belekezdtem ebbe a munkába, ahogy említettem, ez az út volt az Alfája
Omegája Gerjennek, a fejlesztésének. Ez a fejlesztés, ahogy bekerült a „híd projektbe”, akkor
volt először, amikor fújtam egy nagyot, és nagyon boldog voltam, hogy lehetőségünk van
arra, hogy ebből a zsáktelepülési jellegből kitörjünk. Hát legyek egy nagyon picit
szentimentális, mondhatom azt, hogy valahogy elhelyeztem a tenyérlenyomatomat ennek a
településnek a történetébe, történelmébe. És erre nagyon büszke vagyok, mert
mindannyiunkban azt gondolom, hogy van egyfajta alkotási vágy, van egyfajta ilyen
szentimentális oldal, és nyilván mondhatom azt, hogy a két gyerekemnek majd valaki egyszer
elmondja, vagy reményeim szerint én elmondom, hogy édesapátok alkotott valamit ezen a
településen, és azért változott meg ennek a településnek a képe, mert ezt az utat itt meg

fogják építeni. Ez egy óriási felelősség. Ahogy beszélek róla, nyilván az embernek szinte
borsózik a háta, hogy belegondolni, hogy egy ilyen mértékű beruházást tudunk magunkénak.
És akkor ennek mentén elkezdtünk tovább álmodni, mi lenne, hogyha lakhatásban lépnénk
előre, és új családi házakat építenénk a településen. Mi lenne, hogyha ipari zónát alakítanánk
ki? Mi lenne, ha egy naperőmű parkot hoznánk ide a településre, mi lenne, ha kikötőt
építenénk, vagy egy mederkotrást hajtanánk végre, vagy sportban fejlesztenénk, és akkor
ezeket a szeleteket szépen végig vettük, és elkezdtünk ezeken dolgozni. De mellette, ahogy
már említetted is az elmúlt öt évben nagyon sok projektet csináltunk meg. Tehát ezek ilyen
nagyon-nagyon kettős és nagyon érdekes érzés, amikor megvalósul egy projekt, én
rendszeresen úgy vagyok vele, hogy akkor már nem annyira örülök neki, mikor átadtuk.
Nyilván a boldogság az emberben megvan, de már a következő projekten dolgozom.
Kollégáim nagyon jól tudják, hogy általában, amikor elnyerünk egy pályázatot, abba az egy
napban, vagy 24 órában, egy óriási öröm, egy eufória van az emberen úrrá, és már a
következőt keresem. Szegényeknek viszont vinni kell tovább a projektet. Nyilván közösen
dolgozunk rajta, de hát ez nyilván egy teljesen más kérdés ilyen szempontból. Hát ezekről
nagyon sokat tudnék mesélni, hogy a településen élők, hogy élik meg, hogy én viszonylag
kevesebbet vagyok a településen. Én nagyon sokat megyek, külföldön is nagyon sokat
megfordultam az elmúlt időszakban. Próbáltunk átalakítani a hivatalban, egyfajta strukturális
változást szerettünk volna végrehajtani, és végre is hajtottuk, hoztunk egy főállású aljegyzőt
a településre, illetve alpolgármester asszony nagyobb munkaórába fog nekem besegíteni, így
a településen élők sem fogják annyira megérezni annak hiányát, hogy én kevesebbet vagyok,
és nagyobb intenzitással próbálok a fejlesztések felé fordulni. Úgyhogy azt gondolom, ez egy
nagyon jó team-munka lesz hamarosan, és a településen élők ennek az előnyeit fogják
továbbiakban is látni. Illetve én bízom abban, hogy a következő két év az nagymértékben
befolyásolja az életünket. Ugye ez az útnak a kivitelezés időszakára értendő ez, és a
térkapcsolati rendszerünk is teljes mértékben megváltozik, hogy Paks, vagy Kalocsa lesz
közelebb hozzánk, és melyik településen milyen szolgáltatásokat fogunk igénybe venni, hogy
továbbra is sokan járnak-e be Szekszárdra dolgozni, vagy adott esetben már Kalocsára
megyünk át dolgozni, vagy bejövünk Paksra. Nagyon sok kérdés van. Nyilván megpróbálom a
lehető legtöbb kérdésre a választ megtalálni. Nyilván saját magammal is meg kell küzdenem,
hiszen vannak olyan démonjai egy polgármesternek is, amiken át kell lépni, de azt gondolom,
hogy túlnyomó többségében talán ezeken sikerül úgy átlépni. De hogyha legközelebb
meghívtok, akkor esetleg ezekről a démonokról is beszélhetünk majd egy picit a
későbbiekben. Ezek nagyon-nagyon izgalmas és érdekes kérdések. Nagyon sok polgármester
szájából elhangzik, hogy mi is emberek vagyunk alapjában véve. Azt gondolom, hogy nyilván
mi is emberek vagyunk, de nagyon nehéz összeegyeztetni, hogy a településen élünk, nyilván
van egy családunk, a család felé is meg kell felelni, meg kell felelni az embereknek. Az én
esetemben 1250 embernek kell megfelelni, nyilván a váltakozó lakosság számnak a
függvényében, illetve most már a megnövekedett érdeklődésnek köszönhetően nyilván
lényegesen több embernek kell megfelelni. Hogyan tudjuk ezeket a dolgokat
összeegyeztetni, hogyan tudok mondjuk egy olyan tárgyalásról fölállni, ahol milliárdokról
tárgyalunk, mondjuk a település életét befolyásolva, majd kijövök a megbeszélésről és arról
beszélgetünk, hogy a játszótéren a kukában mondjuk nincsen elhelyezve egy szemétgyűjtő
szatyor, hogy ezeken felül kell emelkedni, és nagyon gyorsan kell tudni váltani, nagyon jó

reagálóképességnek kell legyen az emberben. Én azt gondolom, hogy a problémamegoldás
kistelepülésen kis költségvetésből, hát gyakorlatilag azt gondolom, hogy a legtöbbünk
varázsló, mert ennyire pici költségvetéssel évről évre fennmaradni, és még fejleszteni is, hát
azt gondolom, hogy ez is egyfajta művészet. Ki tud teljesedni a polgármester. Én azt
gondolom, aki ebben megtalálja a fantáziát, a lehetőséget, itt nagyon könnyen meg lehet
találni azt a szeletét, amibe bele tud szeretni az ember. Még egyszer mondom, én minden
reggel úgy kelek föl, hogy valami újat szeretnék kitalálni. Például a szlogen is egy reggeli
fürdőzés közben pattant ki az agyamból, és akkor egy nagyon picit gyúrtunk még rajta az
egyik képviselőtársammal, és akkor így alakult ki. De hát igen, a polgármester magánya az
ilyen szempontból nagyon érdekes, amikor megkapjuk a lehetőséget a gondolkodásra.

Műsorvezető:
A gondolkodásra pedig most van itt nagyon-nagyon az idő, hiszen a Paks II-es beruházás
küszöbén állunk, és nemrég volt vendégünk Süli János tárca nélküli miniszter is, aki szintén
azt mondta, hogy ez nemcsak Paksról szól, hanem a térségről, tehát így rólatok is. Mi az a
fejlesztés vagy lehetőség, ami most kilátásba van nálatok?
Romhányi Károly: Hát, ez sem egy rövid válasz, megpróbálok nyilván röviden válaszolni.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy élvezem, amit csinálok, és ebből adódóan
viszonylag hosszasan tudnék ezekről beszélni, ezekről a fejlesztésekről. Talán kezdjük a
települési oldalról, hogy hogyan tudunk az embereknek egy picit kedvezni, és mégis hogyan
tudjuk az emberekben azt a lehetőséget megteremteni, hogy jól érezzék magukat, és ez a
lokálpatriotizmus kialakuljon. Az elmúlt időszakban elkezdtünk ezt a családbarát szemléletet
kialakítani, hogy már említettem is, és itt nemcsak a beruházásokra gondolok, hanem
kifejezetten, hát nevezzük ilyen soft oldalának, vagy ilyen szociológiai oldalának ezt a dolgot,
az újszülötteknek az idei év január elsejéig visszamenőleg egy új babacsomagot tudtunk
átadni, amire nagyon büszke vagyok, és a szülők nagyon örültek neki, és nagyon remélem,
hogy ezt hosszú éveken keresztül fenn fogjuk tudni tartani ezt az ajándékozást, hiszen
nagyon szép egy újszülöttnek átadni egy képkeretet, amiben benne van, illetve felírjuk, hogy
nyilván Gerjenből származik, és ezt hogyha viszi magával az élete során bárhova, nyilván
reményeink szerint marad Gerjenben és a falon fog ez a képkeret ott maradni, de hogyha
elkerül tőlünk, akkor is tudja, hogy ő gerjeni volt, és erre talán méltán büszke is lehet.
Nagyon bízom benne. Ezt a gerjeni arculatot szeretnénk megőrizni a későbbiekben.
Szeretnénk erősíteni a lokálpatriotizmust ezzel párhuzamosan tényleg nagyon fontos, hogy
tudjuk, hogy mi a történetünk, történelmünk, honnan jöttünk, hova tartunk, és hogy ennek a
közösségnek a továbbiakban is össze kell tartani, és egy jó kohéziós erőnek kell meglennie.
Fejlesztésekre rátérve és a hosszú távú elképzelésekre én azt gondolom, hogy megkaptuk a
lehetőséget a paksi bővítés kapcsán arra, hogy tényleg fejlődési pályára állítsuk ezt a
települést. Szeretnénk munkahelyeket teremteni. A munkahelyteremtésnek nyilván, mint
említettem is egy ipari zóna kialakítása egyfajta feltétele lesz. Azt az ipari zónát, amit én
megálmodtam, az alapvetően egy logisztikai központ, a kombinált ipari zóna lenne, és nem
csak a gerjenieknek nyújtana munkalehetőséget, hanem mondjuk úgy, hogy a mikro
régióban a környékbeli pár település számára is. Nyilván az ebből keletkezett és bevételként

megjelenő iparűzési adót a település gyarapodására, javára, a komfortérzetének a javítására
fordítanánk a későbbiekben. Tárgyalásban vagyunk egy naperőmű parknak a kialakításával
kapcsolatban, erről majd későbbiekben tudok beszámolni. Reményeim szerint hamarosan. Ez
egy óriási beruházás lesz, és szintén nagy mértékben megváltoztatja a településünknek az
életét az iparűzési bevételeknek is köszönhetően, illetve ennek kapcsán is tudunk már
munkahelyeket teremteni. Ugye a lokálpatriotizmushoz hozzátartozik, és ez egy nagyon-
nagyon fontos szelete lesz szintén, hogy lakóparkot alakítanánk ki a településen, amiről
szerintem körülbelül öt és fél éve próbálok így beszélni, és nyilván az emberekkel
megismertetni ezt az elképzelést. Az, ahogy beérkezünk jelenleg a gerjeni bekötőúton, jobb
kéz felől található terület, most per pillanat még úgy tűnik, mint egy szántó terület, de
valójában, aki már egy picit nyitottabb szemmel jön be a településre, az láthatja, hogy most
már több éve a közvilágításhoz szükséges oszlopok kialakításra kerültek, és ott már picit,
hogyha az ember hunyorogva ránéz a területre, akkor már bele lehet látni némileg ezt a
lakóparki részt. A lokálpatriotizmus mennyire fontos lesz, ugye egy település mellett egy új
településrész kialakul, ott nyilván majd a társadalmi kohéziót is ki kell alakítani. Ehhez, amint
már mondtam, próbálkoztunk a Pécsi Egyetemmel kooperálni, és egy szociológiai kérdőív,
egy felmérés már megtörtént közel másfél-két évvel ezelőtt. Nyilván ezeket szeretnénk majd
a későbbiekben folytatni, hogy a településnek a fejlődése, a fejlesztése tudományos
alapokon, tudományos lábakon álló fejlesztés legyen, és ne csak a polgármesternek az
agyából pattanjon ki, vagy adott esetben bizonyos lakók fejében, hanem mindegyiknek
meglegyen a tudományos megalapozottsága. Azt gondolom, itt nagyon sokat beszélgettünk,
én geográfus szakon végeztem annak idején, ugye a doktori képzést is elkezdtem, amit most
némileg szüneteltetek. Nyilván ez párhuzamban van azzal, hogy idő híján vagyok, de azt
gondolom, hogy ez egy kifejezetten érdekes történet, lehet, hogyha a geográfus képzés
keretein belül, vagy ahhoz kapcsolódóan a település fejlesztéséről elkezdünk tudományos
vitákat generálni, és nyilván egy megalapozottságot próbálunk a település fejlesztésének
adni, akkor ennek a geográfiának is egy nagyon jó létjogosultságot tud majd biztosítani, hogy
lám-lám gyakorlati oldalról is milyen haszna van, és hogy mondjuk egy szociál-geográfiai
kérdésben például, amit mi kitaláltunk, az gyakorlatban is megállja a helyét, és nem csak
elméletben működik. Szóval ennek van egyfajta, hát azt nem mondom, hogy ilyen K+F
jellege, kutatás-fejlesztési jellege, de mégis csak egy tudományos alaposságot tudunk mellé
rakni. Számtalan fejlesztésről, nyilván kisebbekről, apróbbakról be lehetne számolni, amiket
elvégeztünk, azokra nagyon büszke vagyok. Azt gondolom, hogy minden településvezető
büszke lehetne arra, amit öt év alatt nagyjából össze tudtunk rakni fejlesztésbe. Ami előttünk
áll, az meg nyilván még nagyobb fordulatszámmal kell majd végrehajtsuk. Én biztos vagyok
benne, hogy ha legközelebb eljövök, akkor tényleg egy olyan településképről és fejlődési
pályáról fogok tudni beszámolni, amire minden gerjeni büszkén mondhatja, hogy én gerjeni
vagyok, és nagyon örülök, hogy ezen a településen élek.

Műsorvezető:
A programokat, rendezvényeket miért tartod fontosnak? Hiszen említetted, hogy szokott
lenni a Duna Rock Fesztivál, de az most elmaradt, de amúgy is eléggé programban gazdagok

vagytok. Hogyan képzeljük el, hogy ezt miért tartod fontosnak, hogy ezzel is foglalkozz a
fejlesztések mellett?
Romhányi Károly: Hát ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés szintén. Szinte az összes
kérdésre azt tudom mondani, hogy fontos, mert pontosan azokra a területekre tapintasz rá
alapvetően, amikkel mi alapvetően is foglalkozunk. Ugye itt a vírusjárvány időszakában
nagyon nehéz volt a rendezvények megtartása. Gyakorlatilag nem is tudtunk rendezvényeket
tartani. Akkor készültünk fel az elkövetkezendő időszakra. Most ahogy beszéltem a
szervezőkkel, hogy a Lovasnapokat úgy néz ki a júliusi időszakban meg tudjuk majd
valósítani, illetve azért készülünk már előre az idei évi programtervre. Ez a gerjeni honlapon
majd a későbbiekben nyomon követhető lesz, úgyhogy alapvetően talán nem is erről
beszélnék. Nekünk nagyon fontosak a rendezvények, hiszen a településen élőknek is nagyon
fontos, hogy egy rendezvény alkalmával ki tudjanak jönni, egymással egy jót tudjanak
beszélgetni. Ahogy említettem, ezek a kohéziós erők folyamatosan erősödnek, illetve azok,
akik Gerjen iránt érdeklődnek, ők is ki tudnak jönni a településre, meg tudják nézni
egyébként, hogy milyen jó kis rendezvényeink vannak, milyen családbarát rendezvényeket
tudunk a településen. Mindenféle generációra próbálunk gondolni. Ugye, rendezünk mi
idősek napjától egészen a piciknek például egy víz világnapjához kötődően játékos délutánt
terveztünk, illetve nyári táborokkal foglalkozunk. Nagyon fontosak, hiszen itt tudjuk
megmutatni egyébként azt, hogy milyen ennek a közösségnek a tagjának lenni, milyen
gerjeninek lenni, és mindenkit arra bátorítok, hogyha bárkit érdekel, akkor látogasson el
Gerjenbe, nézzen meg minket egy picit, és szívjon egy kis gerjeni dunai levegőt, ami azt
gondolom, hogy mindenkit egy picit elvarázsol. Utána jókat lehet aludni egyébként, mert jó
sűrű a gerjeni levegő, és én azt mondom, hogy kipihenten lehet egyébként egy napot zárni,
úgyhogy ilyen szempontból is mindenkinek ajánlom a gerjeni rendezvényeket.

Műsorvezető:
Tehát akkor, ha jól értettem, akkor lesznek rendezvények nálatok nyáron is, úgyhogy
érdemes lesz akkor a közösségi oldalát keresni Gerjen Község Önkormányzatának.
Romhányi Károly: Így van. Mindenféle média felületen meg fogjuk ezeket jeleníteni. Július 4-
én megpróbálunk egy jótékonysági rendezvényt megszervezni. Ez most már folyamatban
van, és azt gondolom, hogy talán össze fog jönni. Ez este 7 órától lesz Gerjenben a
labdarúgópályán. Van egy dunaszentgyörgyi kislány, aki leukémiával küzd, és én amikor a
dunaszentgyörgyi kolléganőtől értesültem róla, hogy pénzt próbálnak gyűjteni, akkor azt
gondoltam, hogy mi gerjeniek is próbálnánk ehhez bármilyen módon hozzájárulni. Én arra
gondoltam, hogy a sportban nagyon sokat mozogtunk az elmúlt időszakban, illetve voltak
jótékonysági rendezvényeink, és még lesznek is reményeim szerint. Azt gondoltam, hogy
ebben tudnánk segíteni. Dárdai Pálnak van egy labdarúgó csapat, akikkel éppen tárgyalásban
állunk, és úgy néz ki, hogy sikerül is megállapodni, ők fognak kijönni. Illetve jómagam Buzás
Attilával próbáltunk összerakni egy Gerjenhez kötődő, illetve a környékhez kötődő
labdarúgócsapatot, és ennek a szervezése van éppen folyamatban. Minden egyes bevétel,
gyakorlatilag minden egyes befizetés felajánlunk jótékony célra és egy az egyben átadjuk a

kezelésekre, és nagyon bízom benne, hogy nagyon sokan eljönnek erre a rendezvényre, ezt
mi megpróbáljuk meghirdetni, és nagyon bízom, hogy tudunk segíteni a Katrinának, hiszen
azt gondolom, hogy ez egy közös érdek. Én azt mondom, hogy büszke vagyok arra, hogy
tényleg két település ebben az esetben össze tud fogni, és nagyon sok, remélem, hogy
nagyon sok gerjeni is kilátogat, illetve Dunaszentgyörgyről, a környékből is várunk bárkit, aki
úgy gondolja, hogy szeretné támogatni az ő gyógykezelését.