Posztumusz Pro Urbe díjban részesült Horányi György költő, pedagógus, közéleti ember, színész, előadóművész. Még életében értesült az elismerésről, de átvenni már nem tudta. Horányi György munkásságát és közösségformáló erejét áthatotta az alkotás szenvedélye, és a kultúra iránti szolgálat alázata.

1973-ban a paksi Ifjúsági és Úttörőház vezetőjeként egy addig tetszhalott intézményt ébresztett fel hosszú álmából. Lendületének, kreativitásának és szervezőkészségének köszönhetően az intézmény hamar a megye kulturális életének aktív szereplőjévé vált. Munkájával nemcsak a fiatalságot szólította meg, hanem hidat épített generációk, művészetek és emberek között. Dolgozott az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium kollégium igazgatójaként, a rendszerváltás után tagja volt az első szabadon választott paksi képviselő-testületnek. Pályája későbbi szakaszában egyre inkább az irodalom határozta meg munkásságát. Versei, kisprózái a hazaszeretet, a szabadság utáni vágy, a krisztusi hit és a tiszta emberi kapcsolatok mély lélektani igényét hordozzák. Írásait erős kritikai él jellemzi, de ez az él nem megosztani, hanem ébreszteni akar. Öt önálló kötete jelent meg, köztük egy meseregény is. Tehetsége a színpadon is kibontakozott, több színtársulat aktív tagjaként bizonyított, miközben a „Versben élve” című, Csokonaitól Pilinszkyig ívelő versszínházi estjével járta a közösségi házakat, előadásokat tartott iskolákban, könyvtárakban.

A kitüntető posztumusz Pro Urbe díjat fia, ifjú Horányi György vette át az október 23-ai ünnepségen.