Makó András (Halmi, 1959. június 26. –) a Partiumban született magyar festőművész.

Élete:

A Szatmár megyei Kökényesden nevelkedett. Már az általános iskola után magánúton komolyabban foglalkozott a rajzolással-festészettel. Főként madarakat ábrázolt. A szatmárnémeti képzőművészeti középiskola után többször felvételizett, majd 1985–1989 között a Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémiát végezte el, Kolozsvárott. Az akkoriban szokásos módon messzire helyezték, így hat évig a székelyföldi Barótban tanított. 1995 óta Pakson él, középiskolai tanárként dolgozik.

Művészete:

A valóság megragadása nagyon foglalkoztatja, közel áll hozzá a realizmus, a szürrealizmus és a szimbolizmus. Mivel a színvilág nagymértékben meghatározza a képek hatóerejét és mondanivalóját, sokat foglalkozik a megfelelő színharmónia kialakításával. Témáit környezetéből, a mitológiából és a Bibliából meríti. László-Kovács Gyula költő 2011-ben azt írta Makó Andrásról, hogy „Festményei a szülőföld szeretetéről regélnek. Arról, hogy az ember nem szakítható ki büntetlenül az őt körülölelő dajkáló tájból, tájhazából, aztán meg Bartók Béláról a legmagyarabb magyarról és Kökényesdről, a szülőfaluról, a kis Túr partjáról, ahol Petőfi Sándor is megfordult, a Székelyföldről és nem utolsósorban az álmokról, melyek nem pusztán a művész, hanem a mi emlékeinkben gyökereinkben élnek tovább.” 1990 óta gyakran szerepel festményeivel hazai és külföldi csoportos és egyéni kiállításokon. Rendszeresen részt vesz a Paksi Képtár rendezvényein.